2012. szeptember 10., hétfő

Roby Lakatos a Piroska Csárdában vendégszerepelt/Siófok Balatonszéplakfelső/

Kedves Olvasóink!

Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!
Különböző körülmények akadályozták, hogy e nevezetes eseményről idejében hírt adjak.
De nem is hír értékről van itt szó, hanem sokkal többről.

Mivel nem elsődleges szükségletem, hogy valahol nyomdafestékhez jussak,  így, a saját oldalaimon teszem közzé a nevezetes este történéseit.

Nem voltam ugyan hivatalos, mint újságíró, elvezetett oda a szívem és a zene iránti tiszteletem.
Igyekszem az est historikumát töretlen ívben  elmondani az olvasóknak.

2012. augusztus 17. Piroska Csárda Siófok-Balatonszéplakfelső.

Megérkezett Roby Lakatos és zenekara.
Megjelenése méltóságteljes, alakja eredendően tiszteletet parancsoló.
Amikor hozzájutottam, hogy megszólítsam, bemutatkozzam és röviden vázoljam mit szeretnék,

hangja szelíd, barátságos volt.

Már el is illant a pillanat varázsa, mert elszólította őt a kötelesség.

Szükségtelen az ő művészetét hamis mázzal bevonni, mindennél többet elárul róla az, akivé lett.
Az  európai kultúra emlőin nőtt fel, magyar forrásokból táplálkozott és külföldi áramlatokkal is sokat érintkezett.

Minden egykori kortársánál többre vitte.

Nem vállalkozhatom a zenei stílusa megítélésére, hiszen nem vagyok képzett zenekritikus, nekem csak szívbéli tuásom van ehez.

Amikor hallgattam őt, Roby Lakatost, a világhírű hegedűművészt hallottam, de a lelkem egy csöppnyi kisfiút látott, aki még kergeti az álmokat, de ezért az álomért le kell mondania a játékról és a gyermekkori  örömökről, mert tanulnia kell! Tanulni, tanulni és harmadszor is tanulni.!!!!!Az akaraterő, a kitartás meghozta  gyümölcsét.


-Később, miután már minden kötelezettségének eleget tett, családi és baráti körben elköltötték a vacsorát, majd a Piroska Csárda cigányzenekarával is muzsikált néhány gyönyörű nótát.
Amikor a hagyományos cigányzenekar élén elkezdett játsszani, ismét egy másik embert fedeztem fel benne.
 Hegedűjén a magyar érzés zokogott, tekintetében a magyar zenész-cigány tűze lobogott ,és  az alázat, ahogy ezt véghez vitte, ...leírhatatlan.
Ez az ember , bármerre is járjon a nagyvilágban, mindig magyar marad, mindég a miénk lessz.

Az  epizód hitelességét az egyéni élmény szavatolja.
Szabó Piroska

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése