Hallatszódjon a hullámok csapkodása – IFJ. BALÁZS JÁNOS

2012. március 20.

Példaképe, Cziffra György előtt tiszteleg koncertjével március 20-án ifj. Balázs János. A fiatal zongoraművész az Urániában ad hangversenyt, és szándékosan válogatott nagyon nehéz darabokat, hogy megmutathassa tudását. INTERJÚ

– Mi az, ami Cziffra György muzsikálásában annyira megtetszett önnek?

– Mindent úgy játszott, ahogyan ő gondolta, teljesen egyéni stílusban közvetítette a műveket. Nehéz eltérni a megszokott előadásmódtól, már csak a kritikusok miatt is, de Cziffra olyan zsenialitással, szubjektív erővel zongorázott, hogy bármit adott elő, elkápráztatott mindenkit. Rengeteg felvételét őriztük otthon, nagyapám, aki csellóművész volt, személyesen ismerte. Cziffra játékából áradó zongora- és zeneszeretet gyerekként engem is magával ragadott. Amikor elkezdtem a tanulmányaimat, rájöttem, milyen zseniális előadó és alkotó. Fontosnak tartom, hogy egy fiatal muzsikusnak legyen példaképe, mert ez mércét állít elé.

– Ön is mer mindig a saját, egyéni felfogásában játszani?

– Igyekszem, bár a mai világban nem mindig lehet ezt megtenni, főleg versenyeken nem. Ott a kottahűség mellett követni kell a megfelelő sablont, így sikerült nekem is néhány jelentős megmérettetésen győzedelmeskednem. De azokon a koncerteken, ahol nem az a tét, hogy nyerek-e, igyekszem abban a stílusban zongorázni, amit jónak tartok, és arra törekszem, legyen valami különleges a játékomban.

– A repertoárválasztásban is követi Cziffrát?

– A saját utamat járom, azokat a műveket választom, amelyek nekem tetszenek, de ez véletlenszerűen hasonlít Cziffra repertoárjára. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében adott, március 20-i estemen természetesen csak azokból a darabokból válogatok, amelyek halhatatlanná tették őt. Olyan művek ezek, amelyek közül bármelyiken el lehet vérezni, manapság pedig a zongoristák inkább „megúszós” kompozíciókat adnak elő, amelyeket nem olyan nehéz eljátszani, és a közönség is szeret. Nem mernek belevágni sem lelkileg, sem technikailag olyan darabba, ami kényes lehet, amelyen el lehet bukni. Én azonban szeretem az ilyen műveket, mert így meg tudom mutatni, mit tudok. Az esten olyan kompozíció – Cziffra Kék Duna-keringő átirata – is elhangzik, amelyet nehézsége miatt ritkán adnak elő. S bár tényleg briliáns előadásmódot igényel, nem magamutogató darab. Temérdek hangot kell eljátszani, de úgy, hogy közben hallatszódjon a hullámok csapkodása, az, ahogy áramlik a Duna. A technikának olyan magas iskolája ez, amely más dimenzióba viszi a közönséget.

– Vásáry Tamás is Cziffrához mérte játékát. Nem aggasztó kicsit ez a folytonos összehasonlítás? S az, hogy mióta kilencévesen megnyerte az országos zenei versenyt, csodagyerekként kezelték?

– Dehogyisnem. Nagy teher, de egyben kihívás is, hogy valóban tudok-e olyan jól játszani. Visszatekintve, csodagyerekként kezeltek, de tanáraim – Becht Erika és Keveházi Gyöngyi – sosem éreztették velem, hogy sikerem van. Állandóan tanultunk, és jófajta szigorral fogtak. Szükség is volt rendszerességre, felépítetett struktúrára, hiszen sokat koncerteztem, jártam a világot. A tehetség mellett a sikerhez rengeteg munka kell, hiszen kilencéves korom óta napi 7-9 órát gyakorolok. Az összehasonlítást pedig vállalom, ezért a koncerten virtuozitást igénylő darabokat válogattam Cziffra minden korszakából. Mendelssohn és Chopin kompozíciói mellett felhangzik a Liszt E-dúr legendája, ami fontos mű, a hitről és a kitartásról szól. Cziffra karrierjében lényeges szerepet játszott, hogy sosem adta fel. Emellett támogatta a fiatalokat, iskolát hozott létre. Sokat jótékonykodott, így nemcsak művészete, hanem embersége is példamutató.

– Ebben is igyekszik hasonlítani, hozzá, hiszen roma gyerekekkel foglalkozik a Snétberger Zenei Tehetség Központban.

– Ha csak tehetem, jótékonykodom, minden lényeges ügy mellé odaállok, segítek. Fontosnak tartom, hogy minden művész harcoljon az igazért. Zenével, tanítással, példamutatással. Nagyon tehetséges gyerekek járnak ebbe az iskolába, megérdemlik a támogatást. Nekem is sokan segítettek a pályám során. Közéjük tartozik Vásáry Tamás, nélküle nem tartanék itt.

– Kevés 24 éves zongoraművész dicsekedhet Junior Prima Díjjal, több versenygyőzelemmel, többek között négy Liszt-, két Chopin-lemezzel. Ráadásul a koncertnaptára is felkérésekkel teli, hiszen 2013 nyarára is van már meghívása.

– Jövőre emellett turnét tervezek, fiataloknak szóló, ismeretterjesztő sorozatot, amely megszeretteti velük a klasszikus zenét. A zongorán olyan könnyedebb kompozíciókat, például filmzenét is játszhatok, ami felkelti a gyerekek érdeklődését. A Harry Potter-filmek muzsikája után hajlandóak Bachot is hallgatni, szereztem már néhány tapasztalatot e téren. A sorozatot – amelyen ingyen muzsikálok – szeretném elvinni az ország minden vidékére. Ez a misszióm. Idén elkészül az első DVD-m, amelynek palettája barokktól a kortársig terjed. Eljátszom rajta nagy kedvencemet, Rachmaninov III. zongoraversenyét. Készülök egy koncertre is a Művészetek Palotájában, ahol csak operaátiratokat fogok zongorázni. A Liszt- és Cziffra-átiratok mellett akad saját művem is, a Carmenből készítettem zongoradarabot.

– Miből áll a hároméves terve?

– Szeretnék még egy amerikai és egy nagy, európai versenyen indulni a következő másfél esztendőben. Egyébként nem vagyok tervezgetős alkat. A karrieremet az élet alakította. Remélem, ez továbbra is így lesz, ehhez azonban a következő koncerteken nagyon jól kell játszani.

Szerző:
Réfi Zsuzsa