2014. december 20., szombat
2014. november 15., szombat
2014. november 14., péntek
2014. november 1., szombat
2014. október 25., szombat
Obama feleségének is tetszett, ahogy a diplomatáknak húzta
Amerikában diplomázott Kállai Ernő, a Kossuth-díjas Kállai Kiss Ernő unokája. A hegedűművész elsősorban klasszikus zenét játszik, de olykor szívesen „kirándul” prímás édesapja és klarinétos nagyapja műfajába is. A dinasztia legifjabb tagja Magyarországon, Józsefvárosban él, de több külföldi koncertfelkérésnek is eleget tesz .
Kállai Ernő számára sosem volt kérdéses, mivel keresi majd kenyerét, ha önmagáról kell gondoskodnia. A zene szeretete már egészen fiatalon megérintette: három évesen kapta első hegedűjét. Akkor még leginkább apja tanítgatta, de hét esztendősen már beíratták a zeneiskolába. Napi hat órát gyakorolt, hiszen tudta, a siker érdekében áldozatokat kell hozni.
Egyedüli magyar volt az amerikai zenei egyetemen
A gimnáziumot magántanulóként végezte, ugyanis már akkor a zeneakadémia előkészítő osztályába járt, és máshogy nem tudta volna beosztani az idejét. Az év végi vizsgákra mindig elsajátította a tananyagot. A fiatal művész hat évet töltött az Amerikai Egyesült Államokban. - Én voltam az egyetem egyetlen magyar hallgatója – mesélte a legifjabb Kállai Ernő, és hozzátette: a kint töltött idő alatt hiányoztak neki az itthoniak, de édesapjával többször is találkozhatott kint, amikor a prímás is éppen Amerikában játszott. - A nagyobb ünnepekre pedig mindig hazajöttem. A hegedűművész azt is elárulta lapunknak, hogy ugyan alapvetően klasszikus zenét játszik, de szívesen muzsikál nagyapjával és édesapjával is.
Stradivarit kapott a fellépésre
- A két műfaj közötti alapvető különbségek leginkább a stílusban, illetve a játékmódban rejlenek Attól szép a művészet, hogy igen változatos – magyarázta Kállai, akinek sikerét igazolja, hogy a híres Carnegie Hallban is felléphetett. Erre az alkalomra megkapta a legrégebbi Stradivari-hangszert is, hogy a hangzás a lehető legtökéletesebb legyen. Ernő egy New York-i rendezvényen, diplomatáknak játszott. A rövid koncert után a first lady, vagyis Barack Obama felesége személyesen gratulált a józsefvárosi Népszínház utcában nevelkedett hegedűművésznek. - Amikor csak tehettem, kijártam a térre focizni a többi, itteni gyerekkel – mosolygott a hegedűművész -, igaz, nekem jobban kellett vigyáznom, nehogy megsérüljön a kezem. Kállai Ernő jól tudja: családneve messze földön híres márkanév. Gyökereit sosem szeretné elfeledni.
2014. augusztus 30., szombat
Cziffra György emléke Angyalföldön
Néhány napja sikerült elolvasnom az aktuális ingyenes hetilapot, amit a levélszekrények mellé ömlesztve tesznek le, s ha elég szemfüles az, akit érdekel, olvashatja, mielőtt valaki az összes példányt szemétbe nem dobja...Azóta nem hagy nyugodni a majdnem semmitmondó híradás. "A nyugati határ 1956-os, átmeneti megnyitását kihasználva családjával elhagyta Magyarországot."
- Azért még előtte történt egy s más...
"Igen, a tehetséges zongorista a háborúból hazajut, hogy újra éjszakai lokálokban játszhasson, aztán a sikertelen disszidálás miatt börtönbe kerüljön. A családot szétválasztják. Kisfiuk alig éli túl a megrázkódtatásokat, hisz édesanyját is bezárják két évre. Cziffra három évet tölt le a kőfejtőben, ahol kézízületei annyira megnyúlnak, hogy szabadulása után hosszú hónapok telnek el, mire valamennyire használni tudja kezeit. Jó ideig csak csuklóvédővel és kesztyűben képes újra dolgozni. A szakma természetesen most sem fogadja be, bár – mulatságos – jó néhányan utánozzák a csuklószorítót. Valami trükköt vélnek... Cziffra újra csak az éjszakai mulatók kedvence lehet, de már vannak műértők – érik a csoda –, akik kérik a minisztériumi illetékeseket, karolják fel ezt a tehetséget, aki az ország számára babérokat szerezhetne."
"1956-ot írunk. Bartók emlékét őrzendő, egy tehetséges kínai pianistát bíznak meg (ugye érdekes?!), hogy a lejátszhatatlannak hitt II. zongoraversenyt megtanulja. Hat hét után a kínai feladja, ekkor Cziffra György örökli a művet, azzal az ígérettel, hogy ettől függ szovjetunióbeli, londoni, és főleg párizsi koncertje... A felgyorsult eseményekről gyönyörű szavakkal számol be:
"Igen, a tehetséges zongorista a háborúból hazajut, hogy újra éjszakai lokálokban játszhasson, aztán a sikertelen disszidálás miatt börtönbe kerüljön. A családot szétválasztják. Kisfiuk alig éli túl a megrázkódtatásokat, hisz édesanyját is bezárják két évre. Cziffra három évet tölt le a kőfejtőben, ahol kézízületei annyira megnyúlnak, hogy szabadulása után hosszú hónapok telnek el, mire valamennyire használni tudja kezeit. Jó ideig csak csuklóvédővel és kesztyűben képes újra dolgozni. A szakma természetesen most sem fogadja be, bár – mulatságos – jó néhányan utánozzák a csuklószorítót. Valami trükköt vélnek... Cziffra újra csak az éjszakai mulatók kedvence lehet, de már vannak műértők – érik a csoda –, akik kérik a minisztériumi illetékeseket, karolják fel ezt a tehetséget, aki az ország számára babérokat szerezhetne."
"1956-ot írunk. Bartók emlékét őrzendő, egy tehetséges kínai pianistát bíznak meg (ugye érdekes?!), hogy a lejátszhatatlannak hitt II. zongoraversenyt megtanulja. Hat hét után a kínai feladja, ekkor Cziffra György örökli a művet, azzal az ígérettel, hogy ettől függ szovjetunióbeli, londoni, és főleg párizsi koncertje... A felgyorsult eseményekről gyönyörű szavakkal számol be:
"Elérkezett a nagy nap. A hangverseny jövővel terhes diadalt aratott. Ez a zene a maga szinte tébolyult bonyolultságával, mely mégis maga a kristályos rend, kiváltotta belőlem azt, hogy túltegyek magamon, és a közönségből úgy tört ki a taps, mint az izzó láva. Október 22-e volt. Másnap a határ megnyílt. Emberek tízezrei zúdultak át a határokon támadt réseken. Nem volt sok időnk a döntésre. Az emigrálásra szavaztam."
Tíz nap múlva óriási sikert arat Bécsben, ahol a szakma is elismeri. Mint kiderül, legnagyobb megdöbbenésére tudnak róla: a lemezboltok csillogó kirakataiban saját, soha nem látott lemezeit ismeri fel, amelyekről neki itthon senki nem tett említést. Innen aztán egyenes az út Párizsba." 2014. augusztus 8., péntek
2014. július 28., hétfő
2014. május 22., csütörtök
2014. április 27., vasárnap
2014. április 22., kedd
2014. április 17., csütörtök
Malina János kritikája a Vigadói koncertről ALÁZAT ÉS SZENVEDÉLY
Az Esz-dúr oktettet a Kelemen- és a Nyári-kvartett adta elő; előbbiben az együttes új-zélandi turnéján elszenvedett baleset után lábadozó Kokas Dóra helyett Takács Ákos gordonkázott, utóbbiban Nyári László és Szajkó Géza hegedült, Tóth Dávid brácsázott és Balázs István csellózott. Hadd kezdjem annak előrebocsátásával, hogy a két vonósnégyes mintaszerűen olvadt össze egyetlen együttessé, már-már irracionális módon örökítve át mind a nyolc előadóra Kelemen-vonósnégyes elementáris összeszokottságát, együtt-lélegzését. Az előadás fő erénye az volt azonban, hogy érintetlenül viselte magán az ifjúságnak azt a hímporát, amely Mendelssohn korai műveit halhatatlanná teszi. Ehhez képest a megfoghatóbb erények – a szívszorító pillanatokat hozó intimitás, a partitúra kristályos tisztaságának feltárása, a játékmód beszédessége, az artikuláció gazdag változatossága, a dallamívek élettelisége, s még folytathatnók – mind ennek a fő csodának a szolgálatában állt. Különlegesen magával ragadó volt a Scherzónak, a mendelssohni tündértáncok eme archetípusának és legtökéletesebb manifesztációjának előadása, a maga testetlen tűzpernye-súlytalanságával, a befejezés lenyűgöző eleganciájával.
2014. április 16., szerda
2014. január 3., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)