Vadászi István és Czene Rudolf kétzongorás estje

Előadóhely:

Francia Intézet

A zongora ereje

A műsor:
LISZT: Concerto Pathétique (1856/1877)
RAHMANYINOV: 2. szvit, op.17 (1901)
MILHAUD: Scaramouche, op.165b (1937)


Czene Rudolf, Vadászi István (zongora)

 

 

 Czene Rudolf

  

 Gézával és MArtha Argerichel közös koncertunk után ahol GEzaval MArthaval és a BOhem virtuóz okkal is volt szerencsém jatszani

„Czene Rudolf szenvedéllyel, sokszínűen, korához illően szemérmetlenül romantikusan, izzásig feszített váltásokkal, a zenébe olyan érzékien merülve játszik, hogy a közönség egy része biztosan szívesen lenne zongora a keze alatt” – írta a Liszt Akadémia ifjú pianista titánjáról egy 2009-es kritika. Dráfi Kálmán növendéke a Zeneakadémia Épületbúcsúztató Fesztiválján azzal keltett feltűnést, hogy Liszt Esz-dúr zongoraversenyét néhány nap alatt pódiumkészre csiszolva helyettesítette Farkas Gábort (aki azért „kényszerült” lemondani hangversenyét, mert megnyerte a weimari Liszt-versenyt!). Czene Rudolf rendszeresen játszik együtt barátjával és osztálytársával, a szintén Dráfi-tanítvány Vadászi Istvánnal, s kettejük duója megdöbbentő energiákat szabadít fel a hangszerekből és a közönségből egyaránt. Koncertjüket Liszt Ferenc ritkán hallható gigantikus műve, a h-moll szonáta kétzongorás párdarabja nyitja; a Concerto Pathétique technikai és zenei nehézségei után Szergej Rahmanyinov elképesztően virtuóz 2. szvitje maga lesz a pihenés, a hangverseny záró száma pedig afféle örömzene: Darius Milhaud egyik legnépszerűbb művének eredete a Theatre Scaramouche társulatának egyik gyerekszínházi előadása számára írott kísérőzene.