2014. augusztus 30., szombat
Cziffra György emléke Angyalföldön
Néhány napja sikerült elolvasnom az aktuális ingyenes hetilapot, amit a levélszekrények mellé ömlesztve tesznek le, s ha elég szemfüles az, akit érdekel, olvashatja, mielőtt valaki az összes példányt szemétbe nem dobja...Azóta nem hagy nyugodni a majdnem semmitmondó híradás. "A nyugati határ 1956-os, átmeneti megnyitását kihasználva családjával elhagyta Magyarországot."
- Azért még előtte történt egy s más...
"Igen, a tehetséges zongorista a háborúból hazajut, hogy újra éjszakai lokálokban játszhasson, aztán a sikertelen disszidálás miatt börtönbe kerüljön. A családot szétválasztják. Kisfiuk alig éli túl a megrázkódtatásokat, hisz édesanyját is bezárják két évre. Cziffra három évet tölt le a kőfejtőben, ahol kézízületei annyira megnyúlnak, hogy szabadulása után hosszú hónapok telnek el, mire valamennyire használni tudja kezeit. Jó ideig csak csuklóvédővel és kesztyűben képes újra dolgozni. A szakma természetesen most sem fogadja be, bár – mulatságos – jó néhányan utánozzák a csuklószorítót. Valami trükköt vélnek... Cziffra újra csak az éjszakai mulatók kedvence lehet, de már vannak műértők – érik a csoda –, akik kérik a minisztériumi illetékeseket, karolják fel ezt a tehetséget, aki az ország számára babérokat szerezhetne."
"1956-ot írunk. Bartók emlékét őrzendő, egy tehetséges kínai pianistát bíznak meg (ugye érdekes?!), hogy a lejátszhatatlannak hitt II. zongoraversenyt megtanulja. Hat hét után a kínai feladja, ekkor Cziffra György örökli a művet, azzal az ígérettel, hogy ettől függ szovjetunióbeli, londoni, és főleg párizsi koncertje... A felgyorsult eseményekről gyönyörű szavakkal számol be:
"Igen, a tehetséges zongorista a háborúból hazajut, hogy újra éjszakai lokálokban játszhasson, aztán a sikertelen disszidálás miatt börtönbe kerüljön. A családot szétválasztják. Kisfiuk alig éli túl a megrázkódtatásokat, hisz édesanyját is bezárják két évre. Cziffra három évet tölt le a kőfejtőben, ahol kézízületei annyira megnyúlnak, hogy szabadulása után hosszú hónapok telnek el, mire valamennyire használni tudja kezeit. Jó ideig csak csuklóvédővel és kesztyűben képes újra dolgozni. A szakma természetesen most sem fogadja be, bár – mulatságos – jó néhányan utánozzák a csuklószorítót. Valami trükköt vélnek... Cziffra újra csak az éjszakai mulatók kedvence lehet, de már vannak műértők – érik a csoda –, akik kérik a minisztériumi illetékeseket, karolják fel ezt a tehetséget, aki az ország számára babérokat szerezhetne."
"1956-ot írunk. Bartók emlékét őrzendő, egy tehetséges kínai pianistát bíznak meg (ugye érdekes?!), hogy a lejátszhatatlannak hitt II. zongoraversenyt megtanulja. Hat hét után a kínai feladja, ekkor Cziffra György örökli a művet, azzal az ígérettel, hogy ettől függ szovjetunióbeli, londoni, és főleg párizsi koncertje... A felgyorsult eseményekről gyönyörű szavakkal számol be:
"Elérkezett a nagy nap. A hangverseny jövővel terhes diadalt aratott. Ez a zene a maga szinte tébolyult bonyolultságával, mely mégis maga a kristályos rend, kiváltotta belőlem azt, hogy túltegyek magamon, és a közönségből úgy tört ki a taps, mint az izzó láva. Október 22-e volt. Másnap a határ megnyílt. Emberek tízezrei zúdultak át a határokon támadt réseken. Nem volt sok időnk a döntésre. Az emigrálásra szavaztam."
Tíz nap múlva óriási sikert arat Bécsben, ahol a szakma is elismeri. Mint kiderül, legnagyobb megdöbbenésére tudnak róla: a lemezboltok csillogó kirakataiban saját, soha nem látott lemezeit ismeri fel, amelyekről neki itthon senki nem tett említést. Innen aztán egyenes az út Párizsba." 2014. augusztus 8., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)